Spoilermentes kritika

Star Wars IX. - nagyon vártuk már és elég régóta. Sokan óvatos fenntartásokkal, még többen tűkön ülve de mindannyian tele kíváncsisággal és izgalommal számoltuk a napokat a Star Wars kilencedik epizódjának mozis bemutatójáig. Az óvatosság és a fenntartások sora is leginkább "Az utolsó Jedik" miatt alakult ki többségünkben, hiszen Rian Johnson két éve egy nagyon megosztó epizóddal hozta el nekünk a nyolcadik részt. A Last Jedi enyhén szólva nem kápráztatta el a a hardcore fanokat, de még a másod- és harmad vonal érdeklődői is mérsékelt lelkesedéssel fogadták. Aztán jött J.J.Abrams és megkezdte a IX. rész forgatásait - Skywalker kora címmel - azt a kihívást vállalva, hogy lezárja a harmadik trilógiát és az egész Skywalker szagát. Nem volt egyszerű dolga: kerülnie kellett a nyolcadik részben milliók által megreklamált gagyiságokat, meg kellett tartania a klasszikus jegyeket (pici fanservice -t adva) és ugyanakkor meglepetéseket is szolgáltatnia kellett, miközben el kellett varrnia a szálakat is, lezárva az egész történetfolyamot. Persze tudjuk mindezt nem teljesen csak Abramsra bízták, a Disney komoly csapattal dolgozva szülte meg a végső verziót, amit december 18 óta láthatunk a mozikban. Nos a készítők céljaikat részben elérték, de a végeredmény megint csak felemás lett: egyöntetű és általános sikerről, pláne rajongásról így 4 nap után messze nem beszélhetünk. Az első 75 ezer IMDb szavazó átlagosan alig 6,9 ponttal véleményezte a Skywalker korát (10-ből).

Spoilermentesen nem könnyű kritikát írni (sőt, nem is lehet, max elemzést próbálhatunk készíteni), így úgy határoztunk ebben a posztban az impessziókra, benyomásokra, hangulatra összpontosítunk és a spoileres, konkrétumokkal teli kritikát meghagyjuk partner-blogunknak (starwarsfilmek.blog.hu).

Nézzük tehát, melyek azok a benyomások, elemek és jegyek, melyek számunkra a leginkább jellemezték a Skywalker korát? Az első talán az, hogy ebben az epizódban több meglepetést is kapunk, melyek közül három tényleg váratlanul ér bennünket. Azt nem lehet állítani, hogy Abrams annyira mesterien "tálalta" volna ezeket, mint annak idején, 1980-ban Lucas a Birodalom visszavág 101. percében az I am your Father jelenetben, vagy a Jedi visszatérben, Darth Vader "megtérésénél" (amikor ledobta az uralkodót és levetette sisakját), de azért a 9. epizód meglepetései is "ülnek" rendesen. A második feltűnő jellemző a pörgős tempó, inger-gazdag látványvilággal: van fénykard-párbaj, űrhajós üldözés, űrcsata (bár ezen a téren nincs az első ötben a 9. rész), kapunk több érdekes helyszínt és furcsa lényeket is. A harmadik észrevétel viszont egyértelmű negatívum: a történetfűzés ugyanis több logikátlan és érthetetlen fordulatot, fejleményt és eseményt mutat, melyek elrontják az összhatást.

Melyek ezek az érthetetlenségek? Például egy bizonyos karakter újbóli megjelenésének, visszatérésének meg nem magyarázása és három kulcsszereplő halálának zagyvaságba fulladása. Úgy látszik kísérti a franchise -t, Darth Vader tisztázatlan halála VI. részben, melyet a mai napig nehéz értelmesen megmagyarázni. A Skywalker korában viszont három haláleset is előfordul, melyek egyike sem túl hiteles. Egyébként önmagában az, hogy visszatér egy kulcsfigura nem probléma, sőt javítani is tud a történetfűzésen (annak rejtélyein és fordulatosságán), de a legkisebb magyarázat nélkül "képbe hozni" (hiteltelen körülmények mellet) és átgondolatlanul, rengeteget ront az egész történet élvezhetőségén. A másik két meglepetés: egy származás-kérdés tisztázása és egy váratlan árulás (átállás), melyek kapcsán csak az időzítés és a "felvezetés" a probléma. Ezek túl korán és túl sablonosan lettek elénk dobva, ami egyértelműen a rendezés hibája. Mondhatni: Abrams nem éppen mestere a nézők meglepésének (ebben biztosan tanulhatna Lucastól).

Egyébként is érdekes, hogy Rian Johnson és Abrams mennyire eltérően bánnak egymás karaktereivel: Abrams a hetedikben központi alakká tette Snoke -ot, Johnson megalázó módon söpörte félre (ölette meg) a Last Jediben, válaszul a kilencedikben Abrams egy másik negatív karaktert "herélt ki" (lefokozta, majd megölette). Bár ahogy említettem nem éppen méltó módon és valódi meglepetést okozva.

Ha a forgatókönyvet, történet-alakítást nézzük: sokkal jobb, mint azt a Last Jediben láttuk. Az egymást lineárisan követő jelenetek egymásból következnek, alig akad felesleges scene (mint az Utolsó Jedikben a Canto Bight jelenet). Abrams sok helyszínt vonultat fel: akad dzsungeles bolygó (ahol a Rey edzi magát) van sivatagos helyszín, havas táj, viharos tenger, barlangokkal teli, monumentális vidék (Sith -ek bolygója) .. stb, de városokba soha nem lépünk (Coruscant látványos panorámáját száműzte Abrams az új részből). A történetfűzés legfőbb baja az alapoknál van: a felkelés legfőbb ellenségének puszta léte, motivációinak, eszközeinek sora és a szintén lényére épülő zárójelenet logikussága is sajnos több sebből vérzik. (Erről majd a részletes és spoileres elemzésben lesz szó.)

Ha az egyes alakításokat vizsgáljuk: Daisy Ridley játéka mindenképp kiemelkedő és igazából Adam Driver -re sem lehet panaszunk (bár nem annyira jó, mint a Last Jediben). Kettejük karaktere követeli meg a legtöbb emberi érzés megjelenítését: harag, gyűlölet, ragaszkodás és elszántság mellett összetett konfliktusokat is "kezelniük" kell. Tegyük hozzá azért: egy Star Wars filmben játszani nem jelent túl nagy színművészeti kihívást, viszont Hayden Christensen óta tudjuk, hogy még ezt is nagyon el lehet rontani. A Skywalker korában Poe Dameron karaktere nagyobb figyelmet kap (ő személyes kedvencem), Oscar Isaac pedig hűen hozza a figurát. Finn (John Boyega) ezúttal kicsit háttérbe szorul, leginkább egyszerű csapatjátékossá halványul, kulcskarakter helyett.

Érdemes kitérni a férfi - nő kapcsolatokra és szerelmi szálakra is. Előzetes várakozásainkban - bennem legalábbis - nagy kérdés volt, hogy Rey kihez vonzódik majd leginkább (és kivel teljesedik ki viszonya) a sztori záró epizódjában. Felmerült Kylo Ren és Finn is a roncsvadász-lány vonzalmának célpontjaként, főleg mert utóbbi tekintetében az egész záró-trilógiában lebegtettek egy sajátos vonzalmat a két fiatal között (ami valahogy túlmutatott a barátságon). Nos, a Skywalker kora ebben a tekintetben némi csalódást hoz: valóban kialakul egy szerelmi szál, de a kiteljesedés pillanatában meg is szűnik sajnos. (Belehalt is halt volna Abrams ha ebben is kapunk egy kis Happy end -et. ... Nehogy már.)

Végül térjünk ki kicsit az akciójelenetekre is: a Skywalker kora egy gyors tempójú, mozgalmas, akciókban kifejezetten gazdag epizód, de az egyes akciójelenetek minősége nem mondható éppen szárnyalónak. Abrams nem igazán ért az űrcsatákhoz, ezen a téren gyengécske a IX. rész. Van fénykard párbaj, ami egész színvonalas, csak épp végeredménye furcsa, akadnak támadások, de igazi háborús scene nincs ebben a részben (olyasmi mint a R1-ben a Scarifen). Az üldözéses részek a legjobbak, ezekből egészen sokat kapunk. A végső mérleg azt mutatja, hogy bár a IX. epizódban több a mozgalmasság mint a záró trilógia másik két részében, igazán nagy ívű, emlékezetes harci jelenetet nem igazán kapunk.

Ami a misztikumot illeti (mely a kezdetektől fontos része a franchise -nak) elő-elő fordul, de inkább a szélsőségek jellemzik: Rey Erőhöz fűződő kapcsolata kiteljesedik, de néhol már túlzásokig terjed, máshol jól illeszkedik a sorozathoz. A Ren és Sith lovagok felbukkanása és a Jedi Erő misztériuma kicsit katyvazzá válik (egyszerre vannak Ren lovagok, Sith -ek és ott a Jedi Erő is, mely minddel szembeszáll). Mintha Abrams egyszerre akarta volna az összes lovagrendet beletuszkolni záró-epizódjába. Az biztos, hogy egyetlen történet-alakítási fordulattal (Rey származás-kérdésének tisztázásával) a forgatókönyv egy csapásra kipipál minden felmerülő kérdőjelet azt illetően, hogy mire és hogyan is képes Rey. Ebben az epizódban így sorra érkező - és egyre meglepőbb - "csodatételei" illetve Erő-használata határok nélkül tolódik a hihetetlenségek irányába.

Mivel a Skywalker kora egy sorozat és franchise része, így megkerülhetetlen, hogy a többi epizóddal összevetve értékeljük. Ezen a ponton nagyon sok a gondolkodni-való, hiszen ahogyan posztunkból is kiderül számtalan szempont mentén végezhető el az összehasonlítás: így fordulatok, hihetőség, forgatókönyv, rendezés, színészi alakítások, akciójelenetek, mozgalmasság ... stb.

• Pozitívumok: gazdag a látványvilág, sok a helyszín, mozgalmasan pörgős az egész cselekmény, jók az alakítások, nincsenek (vagy alig akadnak) gagyiságok (mint a Last Jediben), kevés az unalmas rész (az unatkozással töltött percek/ tíz percek) és jól felépített (lineárisan egyszerű) a történetvezetés.
  
• Negatívumok: a sok akciójelenet dacára nincs igazán emlékezetes harci scene az egész epizódban (pl emlékezetes űrcsata, háborús jelenet vagy párbaj) bizonyos karakterek halála más karakter felbukkanása érthetetlen és illogikus kivitelű, a meglepetés-fordulatok nem okoznak csattanót (vagy annak érzetét)
  

Blogunk véleménye ezek alapján az. hogy a Star Wars IX. a 11 részre bővült franchise (9 számozott epizód + két spin-off) középmezőnyébe sorolható. Jobb az Utolsó Jediknél és az előzmény trilógia két gyerekmeséjénél (Baljós árnyak, Klónok támadása), pláne a Solo-filmnél (mely továbbra is a legutolsó nálunk), még egy hajszállal az Ébredő erőt is megelőzi, de a Rogue One, a Sith -ek bosszúja és a három klasszikus rész messze megelőzik. Értékelésünk így tehát: 7,5 pont, azaz 75%.

Star Wars: Skywalker kora IX. epizódot mindenkinek csak ajánlani tudjuk, igazi egész estés szórakozás 142 percben, minden korosztály számára. A hosszúnak tűnő játékidő egyszerűen fel sem tűnik, annyira sűrű a cselekmény és annyira gazdag a látványvilág.

2019.12.22.(13:10)