Spoilermentes kritika

Star Wars IX. - nagyon vártuk már és elég régóta. Sokan óvatos fenntartásokkal, még többen tűkön ülve de mindannyian tele kíváncsisággal és izgalommal számoltuk a napokat a Star Wars kilencedik epizódjának mozis bemutatójáig. Az óvatosság és a fenntartások sora is leginkább "Az utolsó Jedik" miatt alakult ki többségünkben, hiszen Rian Johnson két éve egy nagyon megosztó epizóddal hozta el nekünk a nyolcadik részt. A Last Jedi enyhén szólva nem kápráztatta el a a hardcore fanokat, de még a másod- és harmad vonal érdeklődői is mérsékelt lelkesedéssel fogadták. Aztán jött J.J.Abrams és megkezdte a IX. rész forgatásait - Skywalker kora címmel - azt a kihívást vállalva, hogy lezárja a harmadik trilógiát és az egész Skywalker szagát. Nem volt egyszerű dolga: kerülnie kellett a nyolcadik részben milliók által megreklamált gagyiságokat, meg kellett tartania a klasszikus jegyeket (pici fanservice -t adva) és ugyanakkor meglepetéseket is szolgáltatnia kellett, miközben el kellett varrnia a szálakat is, lezárva az egész történetfolyamot. Persze tudjuk mindezt nem teljesen csak Abramsra bízták, a Disney komoly csapattal dolgozva szülte meg a végső verziót, amit december 18 óta láthatunk a mozikban. Nos a készítők céljaikat részben elérték, de a végeredmény megint csak felemás lett: egyöntetű és általános sikerről, pláne rajongásról így 4 nap után messze nem beszélhetünk. Az első 75 ezer IMDb szavazó átlagosan alig 6,9 ponttal véleményezte a Skywalker korát (10-ből).

Spoilermentesen nem könnyű kritikát írni (sőt, nem is lehet, max elemzést próbálhatunk készíteni), így úgy határoztunk ebben a posztban az impessziókra, benyomásokra, hangulatra összpontosítunk és a spoileres, konkrétumokkal teli kritikát meghagyjuk partner-blogunknak (starwarsfilmek.blog.hu).

Nézzük tehát, melyek azok a benyomások, elemek és jegyek, melyek számunkra a leginkább jellemezték a Skywalker korát? Az első talán az, hogy ebben az epizódban több meglepetést is kapunk, melyek közül három tényleg váratlanul ér bennünket. Azt nem lehet állítani, hogy Abrams annyira mesterien "tálalta" volna ezeket, mint annak idején, 1980-ban Lucas a Birodalom visszavág 101. percében az I am your Father jelenetben, vagy a Jedi visszatérben, Darth Vader "megtérésénél" (amikor ledobta az uralkodót és levetette sisakját), de azért a 9. epizód meglepetései is "ülnek" rendesen. A második feltűnő jellemző a pörgős tempó, inger-gazdag látványvilággal: van fénykard-párbaj, űrhajós üldözés, űrcsata (bár ezen a téren nincs az első ötben a 9. rész), kapunk több érdekes helyszínt és furcsa lényeket is. A harmadik észrevétel viszont egyértelmű negatívum: a történetfűzés ugyanis több logikátlan és érthetetlen fordulatot, fejleményt és eseményt mutat, melyek elrontják az összhatást.

Melyek ezek az érthetetlenségek? Például egy bizonyos karakter újbóli megjelenésének, visszatérésének meg nem magyarázása és három kulcsszereplő halálának zagyvaságba fulladása. Úgy látszik kísérti a franchise -t, Darth Vader tisztázatlan halála VI. részben, melyet a mai napig nehéz értelmesen megmagyarázni. A Skywalker korában viszont három haláleset is előfordul, melyek egyike sem túl hiteles. Egyébként önmagában az, hogy visszatér egy kulcsfigura nem probléma, sőt javítani is tud a történetfűzésen (annak rejtélyein és fordulatosságán), de a legkisebb magyarázat nélkül "képbe hozni" (hiteltelen körülmények mellet) és átgondolatlanul, rengeteget ront az egész történet élvezhetőségén. A másik két meglepetés: egy származás-kérdés tisztázása és egy váratlan árulás (átállás), melyek kapcsán csak az időzítés és a "felvezetés" a probléma. Ezek túl korán és túl sablonosan lettek elénk dobva, ami egyértelműen a rendezés hibája. Mondhatni: Abrams nem éppen mestere a nézők meglepésének (ebben biztosan tanulhatna Lucastól).

Egyébként is érdekes, hogy Rian Johnson és Abrams mennyire eltérően bánnak egymás karaktereivel: Abrams a hetedikben központi alakká tette Snoke -ot, Johnson megalázó módon söpörte félre (ölette meg) a Last Jediben, válaszul a kilencedikben Abrams egy másik negatív karaktert "herélt ki" (lefokozta, majd megölette). Bár ahogy említettem nem éppen méltó módon és valódi meglepetést okozva.

Ha a forgatókönyvet, történet-alakítást nézzük: sokkal jobb, mint azt a Last Jediben láttuk. Az egymást lineárisan követő jelenetek egymásból következnek, alig akad felesleges scene (mint az Utolsó Jedikben a Canto Bight jelenet). Abrams sok helyszínt vonultat fel: akad dzsungeles bolygó (ahol a Rey edzi magát) van sivatagos helyszín, havas táj, viharos tenger, barlangokkal teli, monumentális vidék (Sith -ek bolygója) .. stb, de városokba soha nem lépünk (Coruscant látványos panorámáját száműzte Abrams az új részből). A történetfűzés legfőbb baja az alapoknál van: a felkelés legfőbb ellenségének puszta léte, motivációinak, eszközeinek sora és a szintén lényére épülő zárójelenet logikussága is sajnos több sebből vérzik. (Erről majd a részletes és spoileres elemzésben lesz szó.)

Ha az egyes alakításokat vizsgáljuk: Daisy Ridley játéka mindenképp kiemelkedő és igazából Adam Driver -re sem lehet panaszunk (bár nem annyira jó, mint a Last Jediben). Kettejük karaktere követeli meg a legtöbb emberi érzés megjelenítését: harag, gyűlölet, ragaszkodás és elszántság mellett összetett konfliktusokat is "kezelniük" kell. Tegyük hozzá azért: egy Star Wars filmben játszani nem jelent túl nagy színművészeti kihívást, viszont Hayden Christensen óta tudjuk, hogy még ezt is nagyon el lehet rontani. A Skywalker korában Poe Dameron karaktere nagyobb figyelmet kap (ő személyes kedvencem), Oscar Isaac pedig hűen hozza a figurát. Finn (John Boyega) ezúttal kicsit háttérbe szorul, leginkább egyszerű csapatjátékossá halványul, kulcskarakter helyett.

Érdemes kitérni a férfi - nő kapcsolatokra és szerelmi szálakra is. Előzetes várakozásainkban - bennem legalábbis - nagy kérdés volt, hogy Rey kihez vonzódik majd leginkább (és kivel teljesedik ki viszonya) a sztori záró epizódjában. Felmerült Kylo Ren és Finn is a roncsvadász-lány vonzalmának célpontjaként, főleg mert utóbbi tekintetében az egész záró-trilógiában lebegtettek egy sajátos vonzalmat a két fiatal között (ami valahogy túlmutatott a barátságon). Nos, a Skywalker kora ebben a tekintetben némi csalódást hoz: valóban kialakul egy szerelmi szál, de a kiteljesedés pillanatában meg is szűnik sajnos. (Belehalt is halt volna Abrams ha ebben is kapunk egy kis Happy end -et. ... Nehogy már.)

Végül térjünk ki kicsit az akciójelenetekre is: a Skywalker kora egy gyors tempójú, mozgalmas, akciókban kifejezetten gazdag epizód, de az egyes akciójelenetek minősége nem mondható éppen szárnyalónak. Abrams nem igazán ért az űrcsatákhoz, ezen a téren gyengécske a IX. rész. Van fénykard párbaj, ami egész színvonalas, csak épp végeredménye furcsa, akadnak támadások, de igazi háborús scene nincs ebben a részben (olyasmi mint a R1-ben a Scarifen). Az üldözéses részek a legjobbak, ezekből egészen sokat kapunk. A végső mérleg azt mutatja, hogy bár a IX. epizódban több a mozgalmasság mint a záró trilógia másik két részében, igazán nagy ívű, emlékezetes harci jelenetet nem igazán kapunk.

Ami a misztikumot illeti (mely a kezdetektől fontos része a franchise -nak) elő-elő fordul, de inkább a szélsőségek jellemzik: Rey Erőhöz fűződő kapcsolata kiteljesedik, de néhol már túlzásokig terjed, máshol jól illeszkedik a sorozathoz. A Ren és Sith lovagok felbukkanása és a Jedi Erő misztériuma kicsit katyvazzá válik (egyszerre vannak Ren lovagok, Sith -ek és ott a Jedi Erő is, mely minddel szembeszáll). Mintha Abrams egyszerre akarta volna az összes lovagrendet beletuszkolni záró-epizódjába. Az biztos, hogy egyetlen történet-alakítási fordulattal (Rey származás-kérdésének tisztázásával) a forgatókönyv egy csapásra kipipál minden felmerülő kérdőjelet azt illetően, hogy mire és hogyan is képes Rey. Ebben az epizódban így sorra érkező - és egyre meglepőbb - "csodatételei" illetve Erő-használata határok nélkül tolódik a hihetetlenségek irányába.

Mivel a Skywalker kora egy sorozat és franchise része, így megkerülhetetlen, hogy a többi epizóddal összevetve értékeljük. Ezen a ponton nagyon sok a gondolkodni-való, hiszen ahogyan posztunkból is kiderül számtalan szempont mentén végezhető el az összehasonlítás: így fordulatok, hihetőség, forgatókönyv, rendezés, színészi alakítások, akciójelenetek, mozgalmasság ... stb.

• Pozitívumok: gazdag a látványvilág, sok a helyszín, mozgalmasan pörgős az egész cselekmény, jók az alakítások, nincsenek (vagy alig akadnak) gagyiságok (mint a Last Jediben), kevés az unalmas rész (az unatkozással töltött percek/ tíz percek) és jól felépített (lineárisan egyszerű) a történetvezetés.
  
• Negatívumok: a sok akciójelenet dacára nincs igazán emlékezetes harci scene az egész epizódban (pl emlékezetes űrcsata, háborús jelenet vagy párbaj) bizonyos karakterek halála más karakter felbukkanása érthetetlen és illogikus kivitelű, a meglepetés-fordulatok nem okoznak csattanót (vagy annak érzetét)
  

Blogunk véleménye ezek alapján az. hogy a Star Wars IX. a 11 részre bővült franchise (9 számozott epizód + két spin-off) középmezőnyébe sorolható. Jobb az Utolsó Jediknél és az előzmény trilógia két gyerekmeséjénél (Baljós árnyak, Klónok támadása), pláne a Solo-filmnél (mely továbbra is a legutolsó nálunk), még egy hajszállal az Ébredő erőt is megelőzi, de a Rogue One, a Sith -ek bosszúja és a három klasszikus rész messze megelőzik. Értékelésünk így tehát: 7,5 pont, azaz 75%.

Star Wars: Skywalker kora IX. epizódot mindenkinek csak ajánlani tudjuk, igazi egész estés szórakozás 142 percben, minden korosztály számára. A hosszúnak tűnő játékidő egyszerűen fel sem tűnik, annyira sűrű a cselekmény és annyira gazdag a látványvilág.

2019.12.22.(13:10)

Elérkezett a végső visszaszámlálás ideje: egy héten belülre kerültünk a rég várt Star Wars IX. - Skywalker kora (The Rise of Skywalker) epizód premier-bemutatójához. Már csak 5 nap és december 19-én megtudhatjuk végre, hogy hogyan végződik Rey, Leia, Kylo, Finn és Poe "kalandja" az első renddel és az Erővel. Lezárul azonban nem csak a harmadik trilógia, de a Skywalker-saga is, vagyis egy nagyon hosszú, 42 éve tartó kultusz, mely 11 mozifilmet (kilenc számozott részt + két spin-off epizódot), egy mozis rajzfilmet (Clone Wars), négy animációs sorozatot és egy élőszereplős tévésorozatot (The Mandalorian) adott a rajongóknak. 

Sokan készítettek már mérleget a Star Wars sikereiről, írtak rangsort az egyes epizódokról (többek közt mi is), döntöttek a legjobb jelenetekről, gondolkodtak a sorozat műfajáról, vagy éppen a 10 leginkább emblematikus scene -ről; de egy dolog egészen biztos: a Star Wars a filmtörténelemben egyik legsikeresebb és világszerte legismertebb franchise. Milliók nézik folyamatosan újra és újra az egyes részeket, követik nyomon az újabb epizódokat és a most futó sorozatot, miközben az 1977 óta befolyó (folyamatosan csörgedező, néha ömlő) összbevétel már a 10 milliárd dollárhoz közelít (ami biztosan meg is lesz a IX. rész bemutatója után, hiszen a szakértők legalább 700-800 milliós összbevételt prognosztizálnak a legújabb epizódra vonatkozóan, már a premier utáni első évben). 

Mi lehet a Csillagok háborúja 42 éve töretlen sikerének a titka?  A mi válaszunk erre az, hogy a Star Wars Univerzum egy saját világot teremtett számunkra, melyben mindenki jól érezheti magát és amelyben időről-időre elmerülhet, gyermeki énjét kiélve és a gondok elől elmenekülve. Persze minden trilógia és rész saját stílussal, hangulatvilággal és erősségekkel érte ezt el: a klasszikus epizódok fantasztikus történeteket meséltek el nekünk, ragyogó színészekkel, az előzmény trilógia hihetetlenül látványos mesevilágot varázsolt elénk, a Rogue One megmutatta a Star Wars világának komor, háborús oldalát is, a Solo-film űrwesternt adott a rajongóknak, a jelenlegi trilógia pedig a franchise határait tolja szélesebbre.

Születtek óriási sikerek: mint a Birodalom visszavág (IMDb: 8,7), az Egy új remény (8,6), a Jedi visszatér (8,3), az Ébredő erő (7,9) és a Zsivány egyes (7,8), nagy csalódások, mint a Baljós árnyak (6,5), vagy a Klónok támadása (6,6) illetve erősen megosztó részek is, mint Az utolsó Jedik (7,1). Utóbbit illetően megkockáztatható, hogy a záró trilógia leggyengébbjét készítette el Rian Johnson.

Hogy mire számíthatunk 5 nap múlva, a Skywalker kora megtekintésekor? Remélhetőleg nem lesznek gagyiságok benne, mint a Baljós árnyakban (like Jar Jar Binks), nem kapunk az Univerzumot degradáló (Johnsonra jellemző) idiotizmusokból (lásd Leia lebegése az űrben, Snoke groteszk halála és az erőltetett PC) és nem lesz franchise-idegen az egész (mint a Solo-film). Ellenben remélhetjük talán, hogy J.J.Abrams látványos jelenetek során keresztül mutat majd nekünk egy átélhető sztorit, kiemelkedő alakításokkal, fantáziával és meglepetésekkel. 

Ami a meglepetéseket illeti: IX. epizód kapcsán sokan valószínűsítik, hogy a gonosz oldal kap végre egy korábban már bizonyított, komoly karaktert, a halálból visszatérő Palpatine (alias Darth Sidious) képében, mellyel kapcsolatban előző posztunkban már mi is kifejeztük reményünket. Ha így lesz, akkor egy érdekesnek ígérkező magyarázatot követően magasabb téttel folytatódik a történet. A magunk részéről a Palpatine-kérdésen túl kíváncsiak vagyunk arra, hogy mihez kezdenek Kylo Ren alakjával (ő is visszatér a jó oldalra, mint Darth Vader az utolsó pillanatban?), mi lesz Rey származásának kérdésével (marad e az a fantáziátlan és hiteltelen verzió, hogy hétköznapi szülők gyermeke), miként erősödik meg újra a felkelés annyira, hogy valamiféle Happy End zárja az egészet és végül: hogyan tér vissza a sztoriba Luke és Lando Calrissian?

A visszaszámlálás megkezdődött és 5-ről indul, vagyis már csak néhányat kell aludnunk (ahogyan gyermekkorunkban mondták, ha nagyon vártunk valamit) és hátradőlve a moziszékben újra tágra nyitott szemekkel élvezhetjük a megunhatatlan univerzum újabb kalandjait, választ kapva minden kérdésünkre.   

2019.12.13.19:39

Sheev Palpatine a Star Wars franchise egyik legmarkánsabb alakja, mondhatni meghatározó figura az űroperában, ami részben az őt alakító Ian McDiarmid érdeme, részben pedig magának a karakternek a különlegessége, hiszen a ravasz és végtelenül gonosz kancellár egyszerre titokzatos és fondorlatos, miközben szinte minden cselekményszálat illetve konfliktust a kezében tart. 

Palpatine a Jedi visszatérben

Palpatine kulcsszerepet kapott az előzmény trilógiában (Baljós árnyak, A klónok támadása, A Sith -ek bosszúja) és a klasszikus részekben is megkerülhetetlen figurának bizonyult. Ugyanakkor tény, hogy a legutolsóként elkészített két epizód (Az utolsó Jedik, Solo film) nem hasított éppen a népszerűségi listákon (6 rész is maga mögé utasította ezeket a fejezeteket az IMDb szavazóinál). Így a két "bukta" után a Disney számára nagyon is fontossá vált, hogy érdekes, népszerű és bevált karakterekkel javítsa a franchise megítélését a rajongóknál. Ennek a célnak az elérésében pedig nagyon is sokat segíthet Palpatine újbóli játékba hozása.

Mivel jelentek már meg olyan írások és posztok melyek a rettegett kancellár visszahozását rossz ötletnek tartják, blogunk most a másik oldalt képviselve éppen Palpatine újbóli megjelenése mellett érvelne. De nézzük konkrétan mi is szólna a császár visszatérése mellett?

Palpatine a Baljós árnyakban

Először is kiemelendő a nosztalgikus szál: egy régi, jól ismert és a klasszikus részekben is meghatározó figura visszatérése a kánonba (és a filmvászonra) a hardcore rajongók nagy részénél biztosan plusz élményeket hozna. Második helyen kiemelendő Ian McDiarmid játéka, melyben eddig soha nem kellett csalódnunk: a nyáron 75. évét betöltő skót színész eddig mindig hitelesen "hozta" a főgonoszt. Harmadik szempont a visszatérés mellett, hogy az utolsó részekben jelentősen meggyengült a sötét oldal és szinte csak sikertelen karaktereket produkált: a hetedik részben felbukkanó Snoke legfőbb vezér infantilis gagyiságát, csak méltatlanul pocsék kiiktatása (groteszkül ócska halála) tudta überelni, Hux tábornok és az őt alakító Domhnall Gleeson pedig annyira gyenge teljesítményt nyújtott hogy még beszélni sem érdemes róla. Egyedül Kylo Ren és Adam Driver értékelhető, viszont a "mester és tanítvány" relációban (mely mindig jellemezte a sorozatot) egymagában kevés a gonosz oldal képviseletére.

Palpatine A Sith -ek bosszújában

Végül vegyünk figyelemre egy olyan szempontot is, mely harmadik trilógia történetfolyamával kapcsolatos: nevezetesen, hogy szükség lenne egy olyan komolyabb fordulatra, meglepetésre, rejtélyre, csattanóra is, mely érdekesebbé és élvezetesebbé tenné a Skywalker-saga lezárását. Mondhatni: "magasabbra tenné a lécet". A klasszikus trilógiában erre ott volt Darth Vader sisak-levétele (és az utolsó pillanatban való jó útra térése), az előzmény trilógiában pedig Anakin átalakulása, ám az utolsó trilógiára alig maradt nyitott kérdés. Ha nem számolunk a sötét oldalon nagyobb változással (és marad Kylo Ren mint egyedüli főgonosz), valljuk be: túl sok meglepődni valónk nem nagyon lehet. Persze ott van még Rey származás-ügye, amit Rian Johnson rendesen elbénázott, de még ha elő is veszik újra dolgot (reméljük így lesz) önmagában ez a konfliktus nem fogja feldobni a IX. epizód alapsztoriját.

Persze van olyan szempont is, mely szerint Palpatine visszahozása nem biztos, hogy beválna: elég a Solo filmre gondolnunk, ahol Ron Howard egy mítoszt rombolt le űr-westrenjével, mégpedig Han Solo karakterének gagyi verzióját megalkotva. De tegyük hozzá: ott egy teljesen új színészt hoztak képbe, míg a IX. epizódnál ugyanaz  személy alakítaná a Sith nagyurat.

Palpatine az átalakuláskor

A Star Wars Univerzum még mindig bővülőben van, bár voltak kudarcok (mint a Last Jedi vagy a Solo film), a Csillagok háborúja kultusz még javában virágkorát éli. Az idén novemberben elstartolt élőszereplős Disney+ streaming sorozat, a Mandalorian is ezt mutatja: nem várt bombaként robbant a nézettségi adatok szerint és az első infók azt mutatják az emberek "vevők" a komolyabb hangulatú, látványos SW akciófilmekre. (A sorozattal a Mandalorian blog foglalkozik folyamatos infókat adva és részről - részre ismertetve az egyes epizódokat.)

Az új kánon rész, a The Rise of Skywalker bemutatójáig már csak 22 nap van hátra. Reméljük J.J.Abrams csapata a 11 részesre bővült saga legjobbját alkotta meg számunkra. Kíváncsian várjuk; Palpatine -nal vagy anélkül.

2019.11.27.14:05

Az óriási érdeklődéssel futó új Star Wars minisorozat, a Mandalorian sokakban veti fel a kérdést: mi ez az egész, hol látható és miről szól lényegében? A válaszokhoz a Disney háza táján kell egy kicsit szétnéznünk és csak utána következhet maga a film.

A The Walt Disney Company november 12-én indította el streaming felületét Disney plus néven (komoly konkurenciát képezve a Netflix számára). Jelenleg még ugyan a kezdeti nehézségekkel küszködnek (mint a marketing, illetve az ismertség bővítése), de máris jó eredményeket tudnak felmutatni. Észak-Amerikában (Kanadában és az USA -ban), illetve Ausztráliában, Új-Zelandon, Puerto Ricoban, sőt már Európában is (pl Hollandiában) is elérhetőek. Jelentős európai bővítés 2020 után várható egyébként, talán hozzánk is 2020/21 körül jut majd el. A Disney+ számára komoly indulási nehézséget jelentett, hogy az első napokban több ezer Disney+ felhasználói fiókot törtek fel, ráadásul a social mediában rengetegen panaszkodtak arra, hogy gyakorlatilag nincs ügyfélszolgálati service ami segítené a csatlakozókat.

Az összkép azonban mégiscsak pozitív és sikeresnek mondható. Ennek egyik oka a Disney nagyon népszerű minisorozata, a "The Mandalorian" melyet a Lucasfilm és a Fairview Entertainment gyártásában készül és a Disney Media Distribution forgalmazza. [Magáról a sorozatról a Mandalorian blog ad folyamatos információkat.] A téma: Csillagok háborúja történetek bemutatása, mégpedig élőszereplős kivitelben, valós, hús-vér színészekkel (eltérően a korábbi évek animációs sorozataitól). Már milliók nézik világszerte, közkedveltsége vitathatatlan. Az akció és kaland kategóriába sorolható Star Wars minisorozat Jon Favreau írja (produkció-vezető és vezető író), szorosan együttműködve a rendezőkkel és Dave Filoni -val, a főbb szerepeket pedig Pedro Pascal, Carl Weathers, a harcművész Gina Carano, illetve Werner Herzog és Nick Nolte. (A fejvadász klán fejét alakítja Weathers, az ex-birodalmi bandavezért pedig a hírneves német filmes, Werner Herzog.)

A minisorozat 30 perces epizódokból áll, 8 részes egy évad és több évadot terveznek elkészíteni. Ami az egész témáját, időbeni behatárolását illeti: a hatodik epizód, azaz a Jedi visszatér után vagyunk 5 évvel, vagyis a Galaktikus Birodalom már összeomlott, de az Első Rend még nem tölti be helyét a Galaxis életében. (Még 25 év a 7. rész történet-folyamának,vagyis az Ébredő Erőnek az elindulása.) A sztori a mandaloriakról szól. De kik is ők valójában?

A mandaloriakról a korábbi Star Wars részekben is esik szó (csak nem nevezik őket néven), mégpedig Jango Fett és fia/klónja Boba Fett révén, akik fejvadászok (egyiküket maga Darth Vader béreli fel Han Solo elfogására, másikuk pedig genetikai mintát ad a klónhadsereg számára és élete utolsó szakaszában Dooku oldalán harcol). A mandaloriak eredetileg egy harcias nomád népet alkottak, a taung fajból, de később más fajokat is soraikba fogadták, így később már nem annyira egy népet, mint egy élet- és harcmódot jelentett mandalorinak lenni. Egykoron saját bolygóval, fővárossal rendelkeztek és nagyon sok háborút vívtak már évezredekkel Yavin előtt (Mandalori Protektorátusban). Ám egy végső háborúban - melynek során magával a Galaktikus Köztársasággal kerültek összetűzésbe - vereséget szenvedtek a Jedik vezette köztársasági erőktől és klánokra elkülönülve szétszóródtak a galaxisban. Innentől kiváló katonai-harci képességeiket kamatoztatva zsoldosokként és fejvadászokként kezdtek el tevékenykedni.A Sith és Jedi lovagok mellett a mandaloriakat lehetett a harmadaik legjobb harcosoknak tekinteni. (A mandalori lét már életmódot, egy bizonyos fegyverzetet, adott harci tudás, illetve harcmódot és egy vallást is jelentett.)

A Mand'alor kifejezés egy adott tisztséget, vezetőt jelent, akit egy - egy közösségük követ (mandalori = mandalor gyermekei) Az idők során, többnyire a birodalmat szolgálták, de időnként a jedikkel is együttműködtek (nagyon ritkán). Életmódjuk főbb szabályai közül a legfontosabb a kötelező sisak-, és fegyver viselés, a harc illetve a lojalitás klánjuk, illetve a Mand'alor (vezető) felé.

Ami a "The Mandalorian" sorozatot illeti - spoiler mentesen

Stílusa inkább realisztikus, mint meseszerű, így sokkal közelebb áll a Rogue One komor, drámai és háborús jellegéhez, mint az előzmény-trilógia meseszerűségéhez, vagy a többi epizód játékosabb könnyedségéhez. Az első két részt látva annyi bizonyos: nincs benne sok szócséplő jópofáskodás, sokkal inkább az akciók uralják. Maga a produkció atyja, Favreau ezekkel a szavakkal jellemzi a sorozat stílusát:

"Imádom a Star Wars sötétebb, bizarabb oldalát, a Star Wars Mad Mexes jellegét. Ilyen a sorozatom is."

A központi figura (ismételten kihangsúlyozva: az első két rész után) egy adott mandalori fejvadász, aki különböző megbízásokat teljesít valahol a galaxisban. Arcát soha nem láthatjuk (hiszen a mandaloriak soha nem vehetik le sisakjukat), csak hangja hallható és annyi bizonyos, hogy kiváló harcos. Mind kézitusában, mind fegyvereivel jól bánik, bár fénykardja nincs (mondjuk ez nem is nagyon várható tőle, hisz nem Jedi és nem is Sith).

Spoiler nélkül az első két rész cselekményéről nem tudunk (és akarunk) beszélni, de annyit elárulunk: felbukkannak klasszikus Star Wars elemek is, már rögtön ezekben a nyitó fejezetekben is. Az alaphangulat komoly, a történetvezetés lineáris és egyszerű, a tempó közepesen lassú (mondhatni: komótos), a rendezés inkább az akciókra, mint a mondanivalóra fókuszál.

Szegény Pedro Pascal arca valóban nem bukkan fel a sisak mögül, vagyis bármikor bárki helyettesítheti az összes jelenetben. [A Chilében született, de az USA -ban nevelkedett, 44 éves, épp 180 centis színészt a fenti képen láthatjátok.]

Ami a kritikai észrevételeket illeti: kicsit több gondolkodni-való nem ártana a sorozatnak, legalábbis az első epizódok szimpla akció- és kaland jelenetek egymásutániságát hozzák, magasabb szintű rejtélyeket, összefüggéseket nem nagyon kapunk. Jó lenne néhány valódi konfliktus, pár eredeti karakter és egy-két pozitív - negatív figura, hős, karizmatikus szereplő felbukkanása is. Reméljük később változik majd a helyzet és kapunk ezekből is bőségesen. Annyi bizonyos: érdemes nézni és nyomon-követni, főleg a hardcore SW fanoknak.

2019.11.21.(22:15)

Alig 29 nappal a IX. epizód, a Skywalker kora (The Rise of Skywalker) premier-bemutatója előtt, érdemes áttekintenünk az eddig elkészült epizódokat - és valamiféle rangsort felállítanunk közöttük - mert amellett, hogy az új részt így könnyebben tudjuk majd beilleszteni ebbe a bizonyos kialakult listába, fel is eleveníthetjük a fejezetek pozitív és negatív oldalait. /A most kezdődő, Disney+ streaming csatornán vetített új Star Wars minisorozat nem szerepel a listán egyelőre. Magáról a sorozatról a Mandalorian blog ad folyamatos, frissülő információkat./

Persze sokan írtak már rangsorolásokat: kritikusok, elemzők, egyszerű rajongók és hardcore fanok is, mind más-más szempontokat favorizálva, így talán feleslegesnek tűnhet egy újabb lista, ugyanakkor megfelelő indoklás esetén, egy-egy résznél új szempontokat látva, mégis élvezetesek lehetnek ezek, mert olyasmikre hívhatják fel figyelmünket, amelyekre addig nem is gondoltunk. Én magam is számtalanszor jártam már így, mások SW rangsorait olvasva.

Ezen a gondolatsoron felbuzdulva ültem tehát neki kedvenc franchise -om vizsgálatának. Előrebocsátom: hardcore-rajongónak vallom magam és bár elsősorban a klasszikus részeket szeretem (kisgyermekként már a legelső magyarországi bemutatón is ott voltam, 1979-ben), akadnak azért nagy kedvenceim a másik két trilógiában is. Több, mint egy évvel ezelőtt (2018 szeptemberében) a Star Wars filmek blogján készítettem már egy ilyen listát, ami nagyjából az ottani szerkesztőségünk közös véleményét tükrözte, ám azóta a különböző részek többszöri újranézése után létrehoztam saját koncepciómat is, mely némileg módosult a korábbihoz képest. Lássuk.

1. Birodalom visszavág [10]

Az első lista megalkotása óta, sőt gyermekkoromtól kezdődően az abszolút első nálam a The Empire Strike Back (V.), melyet 1980-ban készített Irvin Kershner és George Lucas. Bár az IMDb -n csak nagyon szoros versenyben előzi meg az Egy új reményt, az én értékelésemben jócskán felülmúlja. Egyértelműen a legjobb rész, fantasztikus hangulatvilággal, a jó és rossz küzdelmével, átélhető kalandokkal és akciókkal.

• Erősségek: hothi csata bemutatása, karakterek-szereplők, sztori
  
• Gyengeségek: nincsenek
  

Összegzés: megunhatatlan klasszikus, kiváló rendezéssel, nagyszerű alakításokkal és egy jól felépített forgatókönyvvel. A legjobb jelenetek: a Hoth bolygón vívott csata az AT-AT lépegetőkkel, aztán az aszteroida mezőn való átkelés - egy meteoriton élő óriás lény gyomrát is megjárva - szórakoztató szópárbajjal, majd szerelmi románccal (csókjelenettel) ami ekkor kezd kibontakozni Han és Leia közt, végül Yoda mester "kiképző programja"a Dagobah -n és legutoljára a felhővárosban (a Bespinen) megvívott Vader - Luke párbaj a nagyúr bejelentésével ("I am your father").

2. Csillagok háborúja (Egy új remény) [9,5]

Az ezüstérmes epizód nálam (és az IMDb több, mint 1 millió szavazójánál is) a New Hope, vagy Egy új remény (IV.), melynek eredeti címe 1977-ben még Csillagok háborúja volt ám később (1981-ben) ezt megváltoztatták, mert a sorozat egésze kapta  a Star Wars címet. Ebben a részben mutatkoznak be a főbb karakterek és ebben ismerjük meg a "játékteret" is, vagyis ennek a sajátos világnak a helyszíneit, szabályait illetve alap-összefüggéseit. Élvezetes Leia megszöktetése a Halálcsillagról (a kulcsszereplők első találkozása) és a yavini csata is, mely az egész SW kronológia egyik legfontosabb eseménye (és a SW időszámítás alapja). 

• Erősségek: a yavini csata bemutatása és a Halálcsillagbeli jelenetek, karakterek - szereplők
  
• Gyengeségek: a másik két klasszikus résznél picit gyengébb látványvilág és Obi Wan - Darth Vader bénázós fénykard párbaja
  

Összegzés: szinte hibátlan film, bár hiányzik belőle a Birodalom visszavág lendületessége és fordulatossága. Ugyanakkor nosztalgikus élmény újra és újra megnézni Mos Eisley bárját, Han és Luke első találkozását, Leia megszöktetését a Halálcsillagról és persze a yavini csatában az X és Y szárnyú vadászok támadását (Luke pontos találatával).

3. A Sith -ek bosszúja [9,0]

Bronzérmes az utolsó Lucas-film, a 2005-ös Revenge of the Sith (III. rész) Az első trilógia záró epizódja Anakin Skywalker átalakulását mutatja be, mégpedig a franchise leglátványosabb fénykard-párbajával (a Mustafar lávabolygón). Méltánytalanul alábecsült rész, mely az IMDb szavazóknál csak a hatodik helyig jutott, vagyis az Internet Movie Databasén a klasszikus részek az Ébredő erő és a Zsivány egyes is megelőzik. Mégis azt mondom: kivételesen jó a rendezése és forgatókönyve, még ha Hayden Christensen némi csalódást is okoz benne. Ütős például az elején a Coruscanti csata és a látványvilág is végig a filmben. Nagyot alakít Windu mester szerepében Samuel L. Jackson is.

• Erősségek: Anakin - Obi Wan Kenobi párbaj + látvány
  
• Gyengeségek: Hayden Christensen alakítása
  

Összegzés: Egy nagyon jól megrendezett, izgalmas és látványos epizód, gondosan megírt forgatókönyvvel, de döcögős alakításokkal. Néhány jelenete nagyon emlékezetes. Összességében a klasszikus részekhez méltó, azokat megközelítő fejezet.

4. A Jedi visszatér [8,5]

A klasszikus részekből álló trilógia befejező epizódja, az 1983-as Jedi visszatér kerül nálam a negyedik helyre, mert ebben a részben még érezhető a klasszikus fejezetek eredetisége és karaktereinek hitelessége. Ugyanakkor illúzió-romboló részeket is találhatunk benne, mint az Endor bolygón felbukkanó játékmackók (Ewokok) idegesítő infantilizmusa és a végső, Luke - Darth Vader összecsapás kidolgozatlansága. Mégis: ebben a részben láthatjuk Vader "megtérését", majd halálát (és "valódi" arcát), illetve a felkelés nagy győzelmét. Mondhatni az egyik legpozitívabb fejezet, amelyben még a "nagy öregek" játszanak: a fiatal (akkor épp 41 éves) Harrison Fordot, a 31 éves Mark Hamillt és a 27 éves Carrie Fishert.

• Erősségek: Hanék kimenekítése Jabba fogságából, karakterek - szereplők
  
• Gyengeségek: Endor bolygó, Ewok játékmackók

Összegzés: Egy nagyon látványos kezdéssel - Jabba palotájából való megszökéssel (melyben kapunk fura lényeket és köröm lerágós izgalmakat) - induló epizód, mely később is tartogat jó jeleneteket. Ugyanakkor itt már akadnak gagyiságok is, mi miatt a klasszikus részek leggyengébbje.

5. Zsivány Egyes [8,0]

A középmezőny elején van listámon a 2016 -os spin-off epizód, a Rogue One mely hatalmas magyarországi rajongótáborral rendelkezik. Gareth Edwards  izgalmas, de sötét hangulatú, háborús filmet rakott össze három éve, melynek illeszkednie kellett mind az előzményekhez (Sith-ek bosszúja), mind a követő epizódhoz (Egy új remény). Ezt ugyan Edwards remekül megoldotta, viszont szakított számtalan korábbi Star Wars stílusjeggyel: nincsenek fénykardok, alig kapunk az Erő misztériumából, pár percre bukkan csak fel Darth Vader és a vidám optimizmus helyett komorság adja az alaphangulatot (a végén az összes szereplő halálával). Vannak benne egészen zseniális jelenetek is, mint a a film végén Darth Vader a 123. és 127. perc közt személyesen támadja meg a felkelők egyik hajóját, hogy visszaszerezze a Scarifról ellopott Halálcsillag tervrajzokat (az már más kérdés, hogy miért kell adathordozókat kergetni egy ennyire fejlett világban). Felicity Jones és Diego Luna gyengécske alakítást nyújtanak, főleg utóbbi tűnik karakteridegennek (nehéz elhinni egy ekkora kis csenevész emberkéről, hogy rettenthetetlen felkelő vezér).

• Erősségek: scarifi csata, Darth Vader támadó jelenete
  
• Gyengeségek: Diego Luna, mint Andor kapitány + a túlságosan komor hangulat
  

Összegzés: Komor, háborús dráma, mely elüt a többi rész bizakodóbb hangulatvilágától (különösen a meseszerű előzmény-, és a könnyedebb stílusú klasszikus trilógia fejezeteitől tér el nagyon), miközben a leginkább realista megközelítéssel tár elénk egy önfeláldozásról szóló, jól kidolgozott történetet. 

6. Skywalker kora [7,5]

J.J. Abrams sem tudta elkerülni Rian Johnson és Ron Howard sorsát a IX. epizód elkészítésénél és szintén erősen megosztó részt rakott össze 2019-ben, Skywalker kora címmel. Bár kétségtelenül látványos és fordulatokban gazdag a film, sok az érthetetlenség is benne, így a széria középmezőnyében kaphat csak helyet. Hogyan kerül elő Palpatine (miért pont most, hogyan élte túl a hatodik részt), voltaképp miben hal meg Kylo Ren, az uralkodó és Leia, honnan kerül elő a Végső Rend gigantikus flottája csak néhány kérdés, mely végig megválaszolatlan marad. Ugyanakkor egy szédítő rohanás, pörgős cselekménysorozat az egész epizód, mely inger-gazdag látványvilággal és rengeteg izgalommal ajándékoz meg bennünket. Jók a szereplők is, bár a karakterek illogikus viselkedése néhol erősen megzavarja az élvezhetőséget. 

• Erősségek: pozitívum a lendületes tempó, az ütős látvány, a sok harc (fénykard párbaj) üldözéses scene és temérdek helyszín.
• Gyengeségek: az érthetetlen fordulatok, halálok és események mellett a végső jelenet (a Sith -ek bolygóján) jelentősen lerontja az összhatást.

Összegzés: A Skywalker kora egy közepes kategóriájú epizód, mert a látványt elrontja a történetfűzés sok hibája és a látványvilág sem annyira kiemelkedő, hogy a fejezetet önmagában az élvonalba emelje.

7. Az ébredő Erő [7,5]

Bár sok bírálat érte JJ. Abrams 2015-ös rendezését - mondván: a klasszikus részek paneljeiből építette fel filmjét és biztonsági játékot játszva gyakorlatilag "lekoppincsolta" a bevált motívumokat (hatásvadász csomagolásban) - szerintem viszont a Force Awakens igenis jó kis Star Wars mozi. A sok "áthallás" ellenére is egyedi, ugyanakkor megidézi a Csillagok háborúja hangulatot is. Nagyon jók a humoros részek, a Rey - Finn - Solo hármas együttműködése és Leia szívmelengető felbukkanása. Nagyon élvezetés a Jakkun való hajsza az Ezeréves Sólyommal a TIE fighterek elől, viszont gáz Kylo Ren gyerekes dühöngése, a rathtarok gagyi megjelenítése és az, ahogyan szegény Han Solot kiiktatják a történetből. Vegyes a végeredmény, ami nálam az ötödik helyre elég.

• Erősségek: Sw stílusjegyek megőrzése, Rey karaktere és Daisy Ridley
  
• Gyengeségek: a sztori utánzó jellege, kidolgozatlansága, Kylo Ren karakterének felépítetlensége
  

Összegzés: Egy sokat szidott, ám valójában rengeteg pozitívummal bíró epizód. Egyértelműen megidézi a Star Wars hangulatot, bár a történet nincs gondosan összerakva. Kiemelkedő néhány szereplő alakítása (Daisy Ridley, John Boyega, Oscar Isaac), de a gonosz oldalon inkább gyenge alakításokat látunk Adam Drivertől és a Hux tábornokot alakító Domhnall Gleesontól. (Driver ironikus módon csak a sokkal gyengébb VIII. epizódban javul fel, mint Kylo Ren.)

8. Baljós árnyak [7,0]

A legtöbbet kritizált, legtöbb bírálatot kapott, 1999-es Baljós árnyak megvédéséért vagy tucatnyi alkalommal kaptam már hideget - meleget én mégis mindig kitartom amellett, hogy ennek a résznek a középmezőnyben van a helye (nem pedig leghátul, ahová az IMDb szavazók száműzték). Persze az is érthető, hogy rajongók nehezen bocsátották meg Lucasnak a Jar Jar Binks színvonalú "húzásokat" ebben a részben és a sok gagyiságot, amit belepakolt ebbe az epizódba. Ugyanakkor ebben a részben láthatjuk a zseniális Qui-Gon Jinn - Obi Wan Kenobi - Darth Maul hármas párbajt és ebben a fejezetben szerepel a franchise legkarizmatikusabb figurája is, Qui-Gon Jinn Liam Neeson alakításában. Látványos, bár valóban gyerekes epizódról van tehát szó.

• Erősségek: A hármas párbaj Darth Maullal
  
• Gyengeségek: Jar jar Binks, midikloriánok, más gagyiságok
  

Összegzés: Inkább kisgyermekeknek és/vagy infantilis felnőtteknek való "mese-epizód" rengeteg gagyisággal, ugyanakkor néhány kiemelkedően jó jelenettel. Ilyen a hármas fénykard párbaj és szerintem a fogatverseny is a Tatuinon. Liam Neeson emlékezeteset nyújt (a leginkább karizmatikus jedi). 

9. A klónok támadása [6,5]

A Baljós árnyak után a másik nagyon sok bírálatot kapott rész a 2002-es Attack of the Clones (II. epizód) annak dacára, hogy ebben van az egyik legnagyobb jedi-bevetés a sorozatban, mégpedig a Geonosis bolygón (csata előbb a jedik és a droidok között, majd a klónsereg és a droidok összecsapása során). Nekem tetszik a három szörny is (acklay, reek és nexu), melyek az elfogott Anakint, Obi Want és Padmét támadják, amikor azok oszlopokhoz vannak láncolva és épp halálukra várnak. Akciódús és látványos ahogyan megmenekülnek és végeznek a rémekkel. Végül ütős a Dooku kontra Anakin párbaj is a film végén (melyben Dooku levágja Anakin jobb karját). Negatívum viszont a teljesen nyálas szerelmi kínlódás az ifjú Anakin és Padmé között, illetve nagyjából a film első kétharmada úgy ahogy van, benne Hayden Christensen ripacskodásával (mint durcás kamasz).

• Erősségek: szörnyek + Dooku párbaja a két jedivel
  
• Gyengeségek: Anakin karaktere + Christensen alakítása
  

Összegzés: A Baljós árnyakhoz hasonlító "mese-epizód", amiben ugyan kevesebb a gagyiság, viszont nélkülözi a Phantom Menace zseniális fénykard jeleneteit, plusz Hayden Christensen gyenge alakítása is súlyosbítja.

10. Az utolsó Jedik [6,0]

A lista utolsó két helyezettje között már nagyon nehéz minőségi különbségeket tenni: a 2017-es Last Jedi, mely Rian Johnson meghökkentő Star Wars kísérleteként a leginkább megosztó Csillagok háborúja epizód lett, ugyanolyan gyengécskére sikerült, mint Ron Howard 2018-as Solo filmje. Az Utolsó Jedik (VIII. rész) túl sok gagyiságot tartalmaz, de a legnagyobb baj az vele, hogy Luke Skywalker karakteréből egy pukkancs vénembert csinált. Durcáskodik, hülye vicceket süt el, tojik az ősi Jedi tekercsekre és úgy általában tesz mindenre. Aztán ott van a sok egyéb zagyvaság: Leia lebegése a világűrben (mert hogy rá nem hatnak a fizika törvényei), aztán Holdó admirális akciója (amikor fénysebességgel elindulva pusztítja el az Első Rend főhajóját) és persze Snoke űbergáz halála, amikor a mellette lévő fénykard nyírja ki (Kylo Ren akaraterejének engedelmeskedve elfordul mellette). Nagyon hervasztó az ellenállás felszámolódása is, hisz a film végére annyian maradnak, hogy elférnek a Millennium Falcon rakterében. Pozitívum a maradék részek látványvilága és Adam Driver alakítása. Ezek mentenek valamicskét az egészen. (Hozzáteszem Poe Dameron karaktere és Oscar Isaac alakítása szintén a pozitívumok közé került nálam.)

• Erősségek: helyenként a látványvilág, Adam Driver színes alakítása
  
• Gyengeségek: szinte minden jelenet + a félre ment rendezői koncepció
  

Összegzés: Rian Johnson egy sajátos rendező koncepció mentén készítette el filmjét: egyszerre akart könnyeden és formabontó módon (gegek és viccek segítségével) szórakoztatni, + új megközelítésekkel kísérletezni és közben megtartani a klasszikus részek stílusvilágából is valami. Nem jött be: a viccek szürreálisak lettek, az új megközelítések hiteltelenül gagyikra sikeredtek, a régi stílusvilág felidézése pedig félig sem valósult meg.

11. Solo film [5,5]

Végül a legutolsó helyezett a listán, egyben a legújabban elkészült epizód is, a 2018 -as, Ron Howard által elkészített Solo: A Star Wars story. Ez az epizód sokkal inkább egy űr-western, mint valódi Csillagok háborúja mozi. Első számú problémája a főhőst alakító Alden Ehrenreich, és itt most nem arra gondolok, hogy "bárkit választanak, az úgysem hasonlíthatna a fiatal Harrison Fordra", hanem arra, hogy egyáltalán nincs semmi karizmatikus a fickóban. A csibészes nézést leszámítva semmi emlékezetest nem tud felmutatni. A Solo filmnek a forgatókönyve és a rendezése is  iszonyatosan gyenge, szinte csak néhány jelenetre lehet ráfogni azt, hogy bármi köze is lenne a franchise -hoz. Felbukkan benne a Ezeréves Sólyom - kiderül hogyan nyerte el Landótól Han -, látjuk Han és Csubi első találkozását, illetve magyarázatot kapunk Solo kapitány nevének eredetére is. 

• Erősségek: Emilia Clarke alakítása Qi'Ra szerepében
  
• Gyengeségek: az egész film
  

Összegzés: A Solo-film szinte semmiben nem tudja megidézni a Star Wars világát és nagyon gyenge főszereplőt is kapott ráadásként. Alden Ehrenreich halvány játékát csak alig tudja ellensúlyozni a gyönyörű Emilia Clarke remek szereplése.

Ennyi a lista, mely nyilván szubjektív. A teljesség kedvéért megnéztem, hogy az IMDb -n hogy áll az egyes részek pontozása (november 17-én), ezt láthatjátok lejjebb.

Az IMDb pontozása (2019 dec 26-án):

1. Birodalom visszavág (1980) - 8,7 pont (1,1 millió voks)
2. Egy új remény (1977) - 8,6 pont (1,1 millió voks)
3. A Jedi visszatér (1983) - 8,3 pont (891 ezer voks)
4. Az ébredő erő (2015) - 7,9 pont (811 ezer voks)
5. Zsivány egyes (2016) - 7,8 pont (505 ezer voks)
6. Sith-ek bosszúja (2005) - 7,5 pont (664 ezer voks)
7. Az utolsó Jedik (2017) - 7,1 pont (502 ezer voks)
8. Skywalker kora (2019) - 7,0 pont (137 ezer - dec.26)
9. Solo: Egy Star Wars történet (2018) - 6,9 pont (251 ezer voks)
10. Klónok támadása (2002) - 6,6 pont (598 ezer voks)
11. Baljós árnyak (1999) - 6,5 pont (679 ezer voks)

Az új, élőszereplős Star Wars minisorozatról szóló cikkünket itt olvashatod!

2019.11.19.(22:32)

Miért épp ezt a blognevet választottuk? Mert új Star Wars blogunkhoz olyan címet akartunk választani, mely mindenkit a Csillagok háborúja sorozatra emlékeztet. A TIE fighterek a Galaktikus Birodalom szimbólumai, amellett előzmény trilógia részeinek a kivételével (I., II., III.) minden Star Wars epizódban szerepelnek. (Y.e. 19-től gyártja a Birodalom ezeket a vadászgépeket, vagyis onnantól, hogy a harmadik rész végén Palpatine átveszi a teljhatalmat.)

A TIE vadászok látványa és sajátos hangja (mely az űrben nyilván nem kéne, hogy hallatszódjon, de ez egy másik téma) tipikus Star Wars hangulatot fejez ki, így valójában az egész franchise szimbólumai. Megjegyzendő még, hogy ismeretük kicsit el is különíti az igazi SW rajongókat a műkedvelőktől és "laikusoktól", hiszen azok akik azonnal tudják ezeknek a csillagvadászoknak a nevét (és helyesen is azonosítják be "őket"), általában már egy bizonyos szinten állnak a Star Wars Univerzum ismeretében, míg azok, akiknek fogalmuk sincs erről a géptípusról még kezdők ebben a világban. A hardcore fanok pedig még azzal is tisztában vannak, hogy TIE starfighterek nevének rövidítése ebből a hármas kifejezésből született: Twin Ion Engines (azaz iker ion hajtómű).

Ezen a blogon mindenről tervezünk írni, ami a Star Wars világgal összefügg, de elsősorban a mozifilmes epizódokról, mert mi is hardcore rajongók vagyunk. Reméljük olvastok majd bennünket! 

Legelső megjelenésünk: